Arcod, hogyha látom
Az ősz olyan más, mint a többi évszak,
Az ember csendben örül- minden fényes napnak
A természet megszépül, barna ruhát ölt fel,
Avarban gázolok, telve szeretettel
De lehet, hogy szerelem; nem tudom magam sem
Sok-sok bolondsággal telve van a szívem
Előttem falevél, árván lóg egy ágon,
Örülök, hogy itt vagy, ezen a világon
Annyira szeretlek, arcod, hogyha látom,
Biztos vagyok benne, az elmúlás csak álom
|