Hízósejtek

Az első napokban semmi gond sem volt, remekül éreztem magam az új környezetben, a rabszolgákat pedig levegőnek néztem.
Fensőbbséges viselkedésem érzékeltette velük, hogy különbnek tartom magamat náluk, és bár látszólag ügyet sem vetettem rájuk, a legapróbb hibájukat is kegyetlenül megtoroltam.
Az egyikük véletlenül leöntött teával, az ő esetében lehet, hogy kissé elragadtattam magam. Talán jobban felfújtam az ügyet, mint kellett volna, amikor egy határozott és precíz mozdulattal fültől-fülig átvágtam a torkát, de rám fröccsenő vére különös kielégülést okozott.
Ekkor kezdődtek a bajok, mert miután életben maradt társai eltűntették a hullát, ijesztő rosszullét fogott el.
A világ forogni kezdett körülöttem, és le kellett ülnöm, különben összecsuklottam volna. A bőröm mindenütt égett, mintha savat öntöttek volna rá, miközben hólyagszerű duzzanatok keletkeztek rajtam. Ajkam a kétszeresére dagadt és szemem is vizenyősen megduzzadt, elhomályosítva látásomat. Iszonyú pánik vett rajtam erőt, ahogy egyre jobban zihálva, kétségbeesetten kapkodtam levegőért. Nem értettem mi történik velem és sírni lett volna kedvem tehetetlen dühömmben, de nem engedtem a késztetésnek, mert nem akartam megszégyenülni a házamban jövő-menő alantasok előtt.
A rabszolgák berontottak szenvedésem zajára, és elborzadva meredtek rám. Uraik közül nyílván senkit se láttak még ehhez fogható állapotban. A beesett szemű alakok tanácstalanul toporogtak, nem tudva mihez kezdjenek, míg egyiküknek végre fény gyúlt az agyában és segítségért sietett.
Röviddel később mentőcsapat rontott be a házba, de hogy utána mi történt, arra nem emlékszem, mert elveszítettem eszméletem. Következő tudatos felvillanásom már egy kórházi ágyon talált rám, és látóteremet egy otthoni orvos arca töltötte be.
- Nincs semmi baj – mondta megnyugtató hangon. – Már túl van a sokkon.
- De mi történt velem? – kérdeztem félénken. – Megtámadott valami helyi kór?
- Nem, nem, szó sincs ilyesmiről – nyugtatott meg. – Egyszerűen csak beindult a szervezete védekező mechanizmusa, mert allergiás lett valamire. Ilyenkor a hízósejtek megduzzadnak, és hólyagokat növesztenek test szerte, de nem kell tőle megijedni, bár extrém esetben bele is halhat, akivel ez történik. Inkább azt kéne tudnunk, hogy mi idézte elő.
Alapos vizsgálatnak vetett alá, és hamarosan kiderült, hogy mi okozta a problémát. Amikor elvágtam a teát felszolgáló bennszülött nyakát rám fröccsent a vére és az váltotta ki belőlem a furcsa reakciót.
Megértve a helyzetet jobbnak láttam, ha hazautazom.
Ezek a rohadt rabszolgák lépten-nyomon megvágták vagy megkarcolták magukat, és folyton a bűzös vérüket hullatták. Nem érte meg úgy uralkodni rajtuk, hogy közben bármikor ellenem fordulhat a saját testem. Szinte sajnáltam, hogy egyedül nekem vannak ilyen problémáim. Rettentően irigykedtem másokra, akik akár fürödhettek is a helyiek vérében, míg nekem egy csepp is beindította volna a hízósejtjeimet.
Az űrrepülőtéren nekem jött az egyik béna majomszármazék, és hajszál híján megfeledkeztem magamról.
Csápjaimat már a torka köré fontam, és karmaim is elővágódtak oldalamból, mikor agyamról felszállt a vörös köd, és eszembe jutott mi történne, ha rám fröccsenne a vére.
Fújtam egyet és elengedtem. Megkönnyebbült arcáról lerítt, hogy maga sem érti, minek köszönheti a szerencséjét.
Sietve tovább indultam, mert a hangosbemondó az én járatom utasait szólította, és soha többé nem tértem vissza a különös gyarmatbolygóra, melyet visszataszító külsejű lakói Földnek neveztek.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.