Arcod, hogyha látom

Az ősz olyan más, mint a többi évszak,

Az ember csendben örül- minden fényes napnak

A természet megszépül, barna ruhát ölt fel,

Avarban gázolok, telve szeretettel

De lehet, hogy szerelem; nem tudom magam sem

Sok-sok bolondsággal telve van a szívem

Előttem falevél, árván lóg egy ágon,

Örülök, hogy itt vagy, ezen a világon

Annyira szeretlek, arcod, hogyha látom,

Biztos vagyok benne, az elmúlás csak álom

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.