Az álmok őre

Tegnap szürke árnya, vetül a holnapra,
Ami lenni vágytál, pontosan az vagy ma!
Álmaidat szőtted, úgy ahogyan vágytad,
Üres és hideg lett, mostanra az ágyad.

Mindennek ára van, jövőd megfizetted,
Elvesztett szerelmed, gyorsan elfeledted!
Tehetséged árát, átnyújtottad gyáván,
Behajtotta tőled, lelkesen a Sátán.

Talán, nem veszítesz; akkor, ha feladod,
Bár ne lennél győztes, volna még otthonod!
Így viszont semmid sincs, csak a tehetséged,
Feledd el fiadat, kerüld feleséged!

Te az álmoké vagy, bennük találsz békét,
Közöttük leled meg, szíved menedékét.
Te a régi srác vagy, fény ragyog mögötted,
Ismerted az alkut, mikor megkötötted,

Lelked csak a tiéd, másod nem is lehet,
Halott sziklák közé, te viszel életet.
Tieid az álmok, és tied lett a világ,
Nem tudtad feladni, ez az egy a hibád!

                                                             - Maggoth -

Szép napot Vándor!

Régóta írogatok novellákat, de mostanra már eljutottam oda, hogy publikálni is kéne.
Ide minden felkerül majd amit írok, és te kedves olvasó ezt véleményezheted.
A kritika minden emberen lendít, ezért kérlek, ha van véleményed oszd meg velem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

Maggoth Blogja